Gondoskodás, öngondoskodás megalapozása a korai gyerekkorban

Gondoskodás, öngondoskodás megalapozása a korai gyerekkorban   

Bizonyára egyre többen utazunk repülőn. Minden utazás elején bemutatják az oxigén maszk használatát. Először magamra kell feltennem, és utána a velem együtt utazó kisgyerekre. 

Támogatni, védelmezni, óvni, gondoskodni csak az képes, akinek van elég oxigénje. 

Hogy is van ez a mindennapjainkban?

Szülőkkel való beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs ez így. Az édesanyák nem magunkra teszik fel először az életet adó, életet mentő maszkot.

A kisgyermeket nevelő Édesanya keveset törődik magával, a belső harmóniája megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén, szinte levegőt sem vesznek.

A legkisebb probléma, tünet, változás esetén leginkább a gyerekekkel futnak valamerre, segítségért, támogatásért, holott az lenne a legnagyobb segítség a kisgyerek számára, ha az édesanyja megfigyelné, majd felismerné az önmagában zajló folyamatokat. 

A gyerekkor jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket egy életen át. Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s ez tölti fel a gyerekek hátizsákját, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan előhúzunk egy-egy választ életünk során. 

A felnőttek - ezen belül is az Édesanya - életvezetése, gondolati, mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi, természeti tevékenység részese. Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individum, amely mindenkiről szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról. Ezért elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos Édesanya tudatos felnőtt társadalom jelenléte, valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás fogalmát. 

A korai életszakaszban kötelező gondoskodnunk az ember gyermekről, hiszen az állatkölykökkel ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre. 

Vajon ki tud gondoskodni egy másik emberről?

A válasz egyszerű:

Az, aki önmagáról képes felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a JELEN-ben él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki már felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon gondoskodni.

A stresszes, ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor egy kis gyermekről. 

Milyen területei vannak a gondoskodásnak (is): testi, lelki és mentális.

Most itt a mentális gondoskodásról írok, hiszen erről oly kevés szó esik. 

Minden kisgyermek a teljesség tudásával, a jelen pillanat megélésével születik, és senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy nem beszél róla, hiszen nincsenek szavai. 3 – 4 éves kora körül, már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata, állítása van egy kisgyereknek („buta vagyok”, „nem tudom”), amit oly sokszor hallott már kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot, felfázol; ne mássz fel, mert leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha elmegyek? nem, akkor nem is szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a Jézuska…… Nem sorolom tovább. Ismerjük mindannyian. 

A személyes életemen keresztül felismertem a fent említett tényeket és elkezdtem tenni azért, hogy a szokásaimat, igaznak, tényeknek vélt sztereotípiáimat átkeretezzem, hogy újra értelmezzem és újra írjam az életemet. 

Rátértem a tudatosságra, a tudatos életvezetésre, a béke és harmónia útjára. Figyelem és tisztítom gondolataimat, a céljaimra fókuszálok, és a céljaimnak megfelelően cselekszem, naplót vezetek, hálát adok, meditálok. Tágítom a teret, a tudatomat, és tudom, hogy az életem teremtője, Isten társteremtője vagyok. 

A gyerekek felé ezt közvetítem. 

Mi tehetsz meg otthon?

 Javaslom, hogy eddig nem tetted meg, változtasd meg szokásaidat!

1.      Figyelj magadra, és tedd meg Önmagadért a fent felsoroltakat.

2.      Figyelj gondolataidra, szavaidra, különösképpen, amikor a gyerekekkel vagy együtt.

3.      Étkezés közben a figyelmedet az ételekre az étkezésre fordítsd!

4.      Áld meg az ételed, és adj érte hálát! Ezt saját magad szavaival is megfogalmazhatod. 

A gondoskodás egyik tartó pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert annyi mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok, a rendezvények, az anyagba ragadt világ. 

Pedig tudd a FIGYELEM egyenlő SZERETET!

Legyen célod, hogy minden gyermek megérezze hatását gondolataira, cselekedeteire. Legyen képes szorongó, stresszes helyzetből kihozni magát. A gyerekkori öngondoskodás megtapasztalása, megtanulása később kiterjeszthető a másokkal való bánásmódra, a másokról való gondoskodás képességének fejlesztésére. A sorrend nem elhanyagolható!

Kezdj el tudatosan figyelni saját érzésedre, gondolataidra, szavaidra. Amikor szorongást érzel, lépj hátra és csak lélegezz!

Gondoskodás megalapozása gyermekkorban

Gondoskodás, öngondoskodás megalapozása a korai gyerekkorban   

Bizonyára egyre többen utazunk repülőn. Minden utazás elején bemutatják az oxigén maszk használatát. Először magamra kell feltennem, és utána a velem együtt utazó kisgyerekre. Támogatni, védelmezni, óvni, gondoskodni csak az képes, akinek van elég oxigénje.

Szülőkkel való beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs ez így. Nem magunkra tesszük fel először az életet adó, életet mentő maszkot. A kisgyermeket nevelő szülők keveset törődnek magukkal, a belső harmóniájuk megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén.

A gyerekkor jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket egy életen át. Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s ez tölti fel hátizsákunkat, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan előhúzunk egy-egy választ életünk során. A felnőttek életvezetése, gondolati, mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi, természeti tevékenység részese. Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individum, amely mindenkiről szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról. Ezért elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos pedagógus, tudatos felnőtt társadalom jelenléte, valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás fogalmát.

A korai életszakaszban kötelező gondoskodnunk az ember gyermekről, hiszen az állatkölykökkel ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre. Vajon ki tud gondoskodni egy másik emberről? A válasz egyszerű: az, aki önmagáról képes felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a JELEN-ben él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki már felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon gondoskodni.

A stresszes, ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor egy kis gyermekről.

Milyen területei vannak a gondoskodásnak az óvodában (is): testi, lelki és mentális.

Ma itt a mentális gondoskodásról szólok, hiszen erről oly kevés szó esik az óvodákban. Minden kisgyermek a teljesség tudásával születik, és senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy nem beszél róla, hiszen nincsenek szavai. 3 éves korára, az óvoda kezdésre már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata van egy kisgyereknek, amit oly sokszor hallott már kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot, felfázol; ne mássz fel,mert leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha elmegyek?nem, akkor nem is szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a Jézuska…… Nem sorolom tovább. Ismerjük mindannyian.

A mi óvodánkban, a saját életünkön keresztül felismertük a fent említett tényeket és elkezdtünk tenni azért, hogy a szokásainkat átkeretezzük, hogy újra értelmezzük és újra írjuk az életünket. Megismerkedtünk a mindfulnessel, azzal a srtesszkezelő életmóddal, amely segítségével megtanultuk, hogyan kezeljük egyre jobban az életükben jelentkező stresszhatásokat. Az MBSR programot a Massachusetts-i Orvosi Egyetemen állították össze 1979-ben. 8 foglalkozásból áll, ahol különböző gyakorlatokon keresztül tapasztalatokat szereztünk a testünkről, a lelassult étkezésről, a légzés, a séta, a csend jótékony, gyógyító hatásairól. Minden tanfolyam annyit ér, amennyit beemelünk az életünkbe, és az ott pozitív irányú változást eredményez. Mit és hogyan emeljünk be a gyakorlati munkánkba? Ezzel a kérdésre az alábbi válaszok jöttek: figyeljük gondolatainkat, szavainkat, különösképpen, amikor a gyerekekkel vagyunk együtt; étkezés közben a figyelmünket az ételekre az étkezésre fordítjuk; asztali áldást mondunk; tartsunk foglalkozásokat a szülőknek és gyerekeknek is;

Az elmúlt évben két alkalommal szerveztük meg a gyerekek és szüleik számára is a 8 alkalomból álló gyerek mindfulness foglalkozást. A gondoskodás egyik tartó pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert annyi mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok, a rendezvények, az anyagba ragadt világ. Pedig tudd a FIGYELEM egyenlő SZERETET!

A gyerekfoglalkozásokon az alábbi témákat érintettük, játékos gyakorlatokba integráltva:

1.       Csak az IGAZAT, csak azt lásd, halld és mond, ami van – nagyítás és kicsinyítés nélkül, nem többet és nem kevesebbet - fogadd el úgy, ahogy az van.

2.       Légy TÜRELMES - mindennek meg van az ideje – ne sürgesd, és ne halogasd a dolgokat.

3.     KÍVÁNCSISÁG - állj úgy magadhoz, a többiekhez, az eseményekhez, mintha most találkoznál velük először – ne tarts haragot.

4.       SZERETET ÉS BIZALOM – légy jó szívű, hiszen mindenki – még Te is - szeretetre méltó

5.       HALLGASS A SZÍVEDRE – megérzéseidre.

6.       FOGADD EL önmagad és másokat is jó és rossz tulajdonságaival együtt – minden és mindenki értékes.

7.   Tanulj meg ELENGEDNI – légy önzetlen, mert valójában semmi sem a Tiéd, csak épp most te használod, ami nálad van.

8.       Ismételtük a gyakorlatokat, különös figyelmet fordítottunk a KEDVESSÉGRE.

Célunk, hogy minden gyermek megérezze hatását gondolataira, cselekedeteire. Legyen képes szorongó, stresszes helyzetből kihozni magát. A gyerekkori öngondoskodás megtapasztalása, megtanulása később kiterjeszthető a másokkal való bánásmódra, a másokról való gondolkodás képességének fejlesztésére. A sorrend nem elhanyagolható!

Minden délben együtt meditálunk ebéd előtt, tudatosan figyelünk saját érzeteinkre, gondolatainkra, környezetünkre, tágítjuk a tudatunkat, hogy elérjük az egész univerzumot.

Megfigyeljük a légzést, sétáló meditációt végzünk, öleljük, szeretjük egymást.

Jászberény, 2019.augusztus 18.                                                            

Dobó Katalin