Gondoskodás, öngondoskodás megalapozása a korai gyerekkorban
Bizonyára egyre többen utazunk repülőn.
Minden utazás elején bemutatják az oxigén maszk használatát. Először magamra
kell feltennem, és utána a velem együtt utazó kisgyerekre. Támogatni, védelmezni, óvni, gondoskodni
csak az képes, akinek van elég oxigénje.
Szülőkkel
való beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs
ez így. Nem magunkra tesszük fel először az életet adó, életet mentő maszkot. A
kisgyermeket nevelő szülők keveset törődnek magukkal, a belső harmóniájuk
megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén.
A gyerekkor
jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból
tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi
kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket
egy életen át. Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s
ez tölti fel hátizsákunkat, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan
előhúzunk egy-egy választ életünk során. A felnőttek életvezetése, gondolati,
mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi,
természeti tevékenység részese. Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy
eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individum, amely mindenkiről
szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról. Ezért
elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos pedagógus, tudatos felnőtt társadalom jelenléte,
valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás
fogalmát.
A korai
életszakaszban kötelező gondoskodnunk az ember gyermekről, hiszen az állatkölykökkel
ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre. Vajon ki tud
gondoskodni egy másik emberről? A válasz egyszerű: az, aki önmagáról képes
felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a JELEN-ben
él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki már
felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a
rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes
elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga
döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon
gondoskodni.
A stresszes,
ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor
egy kis gyermekről.
Milyen
területei vannak a gondoskodásnak az óvodában (is): testi, lelki és mentális.
Ma itt a
mentális gondoskodásról szólok, hiszen erről oly kevés szó esik az óvodákban.
Minden kisgyermek a teljesség tudásával születik, és senkit ne tévesszen meg az
a tény, hogy nem beszél róla, hiszen nincsenek szavai. 3 éves korára, az óvoda
kezdésre már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata van egy kisgyereknek,
amit oly sokszor hallott már kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot,
felfázol; ne mássz fel,mert leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha
elmegyek?nem, akkor nem is szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a
Jézuska…… Nem sorolom tovább. Ismerjük mindannyian.
A mi
óvodánkban, a saját életünkön keresztül felismertük a fent említett tényeket és
elkezdtünk tenni azért, hogy a szokásainkat átkeretezzük, hogy újra értelmezzük
és újra írjuk az életünket. Megismerkedtünk a mindfulnessel, azzal a
srtesszkezelő életmóddal, amely segítségével megtanultuk, hogyan kezeljük egyre
jobban az életükben jelentkező stresszhatásokat. Az MBSR programot a
Massachusetts-i Orvosi Egyetemen állították össze 1979-ben. 8 foglalkozásból
áll, ahol különböző gyakorlatokon keresztül tapasztalatokat szereztünk a
testünkről, a lelassult étkezésről, a légzés, a séta, a csend jótékony,
gyógyító hatásairól. Minden tanfolyam annyit ér, amennyit beemelünk az
életünkbe, és az ott pozitív irányú változást eredményez. Mit és hogyan
emeljünk be a gyakorlati munkánkba? Ezzel a kérdésre az alábbi válaszok jöttek:
figyeljük gondolatainkat, szavainkat, különösképpen, amikor a gyerekekkel
vagyunk együtt; étkezés közben a figyelmünket az ételekre az étkezésre fordítjuk;
asztali áldást mondunk; tartsunk foglalkozásokat a szülőknek és gyerekeknek is;
Az elmúlt
évben két alkalommal szerveztük meg a gyerekek és szüleik számára is a 8
alkalomból álló gyerek mindfulness foglalkozást. A gondoskodás egyik tartó
pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert annyi
mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok, a
rendezvények, az anyagba ragadt világ. Pedig tudd a FIGYELEM egyenlő SZERETET!
A gyerekfoglalkozásokon az alábbi
témákat érintettük, játékos gyakorlatokba integráltva:
1. Csak az
IGAZAT, csak azt lásd, halld és mond, ami van – nagyítás és kicsinyítés nélkül,
nem többet és nem kevesebbet - fogadd el úgy, ahogy az van.
2. Légy
TÜRELMES - mindennek meg van az ideje – ne sürgesd, és ne halogasd a dolgokat.
3. KÍVÁNCSISÁG
- állj úgy magadhoz, a többiekhez, az eseményekhez, mintha most találkoznál
velük először – ne tarts haragot.
4. SZERETET
ÉS BIZALOM – légy jó szívű, hiszen mindenki – még Te is - szeretetre méltó
5. HALLGASS
A SZÍVEDRE – megérzéseidre.
6. FOGADD
EL önmagad és másokat is jó és rossz tulajdonságaival együtt – minden és
mindenki értékes.
7. Tanulj
meg ELENGEDNI – légy önzetlen, mert valójában semmi sem a Tiéd, csak épp most
te használod, ami nálad van.
8. Ismételtük
a gyakorlatokat, különös figyelmet fordítottunk a KEDVESSÉGRE.
Célunk, hogy minden gyermek megérezze hatását gondolataira,
cselekedeteire. Legyen képes szorongó, stresszes helyzetből kihozni magát. A
gyerekkori öngondoskodás megtapasztalása, megtanulása később kiterjeszthető a
másokkal való bánásmódra, a másokról való gondolkodás képességének fejlesztésére.
A sorrend nem elhanyagolható!
Minden délben együtt meditálunk ebéd előtt, tudatosan figyelünk saját
érzeteinkre, gondolatainkra, környezetünkre, tágítjuk a tudatunkat, hogy
elérjük az egész univerzumot.
Megfigyeljük a légzést, sétáló meditációt végzünk, öleljük,
szeretjük egymást.
Jászberény, 2019.augusztus 18.
Dobó Katalin
