Gondoskodás, öngondoskodás
megalapozása a korai gyerekkorban
Bizonyára egyre
többen utazunk repülőn. Minden utazás elején bemutatják az oxigén maszk
használatát. Először magamra kell feltennem, és utána a velem együtt utazó
kisgyerekre.
Támogatni,
védelmezni, óvni, gondoskodni csak az képes, akinek van elég oxigénje.
Hogy is van ez a
mindennapjainkban?
Szülőkkel való
beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs ez
így. Az édesanyák nem magunkra teszik fel először az életet adó, életet mentő maszkot.
A
kisgyermeket nevelő Édesanya keveset törődik magával, a belső harmóniája
megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén, szinte levegőt sem vesznek.
A legkisebb
probléma, tünet, változás esetén leginkább a gyerekekkel futnak valamerre,
segítségért, támogatásért, holott az lenne a legnagyobb segítség a kisgyerek
számára, ha az édesanyja megfigyelné, majd felismerné az önmagában zajló folyamatokat.
A gyerekkor
jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból
tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi
kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket
egy életen át. Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s
ez tölti fel a gyerekek hátizsákját, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan
előhúzunk egy-egy választ életünk során.
A felnőttek - ezen belül is az Édesanya - életvezetése, gondolati,
mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi,
természeti tevékenység részese. Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy
eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individum, amely mindenkiről
szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról. Ezért
elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos Édesanya tudatos felnőtt társadalom
jelenléte, valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás fogalmát.
A korai
életszakaszban kötelező gondoskodnunk az ember gyermekről, hiszen az
állatkölykökkel ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre.
Vajon
ki tud gondoskodni egy másik emberről?
A válasz egyszerű:
Az, aki önmagáról
képes felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a
JELEN-ben él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki
már felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a
rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes
elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga
döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon
gondoskodni.
A stresszes,
ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor
egy kis gyermekről.
Milyen területei
vannak a gondoskodásnak (is): testi, lelki és mentális.
Most itt a mentális
gondoskodásról írok, hiszen erről oly kevés szó esik.
Minden kisgyermek a
teljesség tudásával, a jelen pillanat megélésével születik, és senkit ne
tévesszen meg az a tény, hogy nem beszél róla, hiszen nincsenek szavai. 3 – 4
éves kora körül, már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata, állítása van
egy kisgyereknek („buta vagyok”, „nem tudom”), amit oly sokszor hallott már
kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot, felfázol; ne mássz fel, mert
leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha elmegyek? nem, akkor nem is
szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a Jézuska…… Nem sorolom tovább.
Ismerjük mindannyian.
A személyes életemen
keresztül felismertem a fent említett tényeket és elkezdtem tenni azért, hogy a
szokásaimat, igaznak, tényeknek vélt sztereotípiáimat átkeretezzem, hogy újra
értelmezzem és újra írjam az életemet.
Rátértem a
tudatosságra, a tudatos életvezetésre, a béke és harmónia útjára. Figyelem és
tisztítom gondolataimat, a céljaimra fókuszálok, és a céljaimnak megfelelően
cselekszem, naplót vezetek, hálát adok, meditálok. Tágítom a teret, a tudatomat,
és tudom, hogy az életem teremtője, Isten társteremtője vagyok.
A gyerekek felé ezt
közvetítem.
Mi tehetsz meg otthon?
Javaslom, hogy eddig nem tetted meg,
változtasd meg szokásaidat!
1.
Figyelj magadra, és tedd meg Önmagadért a fent
felsoroltakat.
2.
Figyelj gondolataidra, szavaidra, különösképpen, amikor
a gyerekekkel vagy együtt.
3.
Étkezés közben a figyelmedet az ételekre az étkezésre
fordítsd!
4.
Áld meg az ételed, és adj érte hálát! Ezt saját magad
szavaival is megfogalmazhatod.
A gondoskodás egyik
tartó pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert
annyi mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok,
a rendezvények, az anyagba ragadt világ.
Pedig tudd a FIGYELEM egyenlő SZERETET!
Legyen
célod, hogy minden gyermek megérezze hatását gondolataira, cselekedeteire.
Legyen képes szorongó, stresszes helyzetből kihozni magát. A gyerekkori
öngondoskodás megtapasztalása, megtanulása később kiterjeszthető a másokkal
való bánásmódra, a másokról való gondoskodás képességének fejlesztésére. A
sorrend nem elhanyagolható!
Kezdj
el tudatosan figyelni saját érzésedre, gondolataidra, szavaidra. Amikor
szorongást érzel, lépj hátra és csak lélegezz!
